Sajnos hiába menekültem el az irdatlan mennyiségű hótól és húsvétig tartó téltől... Természetanyánk még igy több ezernyi kilóméter távolságból sem hagy nyugodni. Nem egy spanyoltól hallottam már azt, hogy ez az idő nem normális az év ezen időszakában. Nagyon ritka az, amikor napokig csak esik az eső és legalább 50 kmph szél fúj. Ma sem volt ez másképp...
Pénteki nap lévén szeretnék egy picit jobban kitérni a szabad kézenállásra. Ez egy olyan gyakorlat, amit nem lehet egy este alatt megtanulni, rá kell szánni az időt nincs mese. Amikor elhatároztam, hogy megtanulom, akkor hosszú órák gyötrelmes próbálkozási árán tudtam csak egy pici előrelépést felmutatni. Próbáltam rögziteni a fejemben, hogy mit csináltam rosszul vagy éppen jól. Mondanom sem kell, hogy másnap kezdhettem előröl az egész gyakorlást. A lényeg az, hogy nem szabad feladni, és tényleg rá kell szánni az időt. A nehézség abban rejlik, hogy ennél természetellenesebb helyzetben nem is lehetne az ember. A fejébe tódul az összes vér, amitől egyesek szédülnek és csillagokat látnak első körökben. Anatómiailag pedig úgy lettünk megalkotva, hogy a lábfejünkön legyen a sarkunk és nem pedig a kezünkön. Ennek a hiányában rendkivül nehéz az egyensúlyozás kézen állva.
A szabadon való kézenállásnak két fajtája van. Az első, amikor a lábunk lendületét használjuk a feljutáshoz a másik pedig az, amikor felnyomjuk magunkat kézenállásba. Inkább az elsőről szeretnék beszélni. A legnehezebb része maga a láb lenditése lesz. Ha túl gyengét rúgunk, akkor visszaesünk, ha pedig túl erőset, akkor átbillenünk. Érdemes egy falnál gyakorolni a dolgot. Ha már képesek vagyunk kontrollálni a lendületet és legalább egy fél percig tudunk a fal segitségével kézen állni minden gond nélkül, akkor nekiállhatunk szabadon is gyakorolni. Kézenállás közben kétféle dolog történhet. Az első az, amikor azt érezzük, hogy át fogunk billenni a túloldalra. Ezt úgy tudjuk korrigálni, hogy az ujjainkat erősen belenyomjuk a földbe. Ha viszont azt érezzük, hogy visszaesünk, akkor enyhén hajlitsuk be a könyökünket és nyomjuk a tenyerünk alsó részét a talajba. Mindkét korrigáció sok gyakorlást igényel, legyünk türelmesek velük. Van aki a hátát enyhén behajlitja kézenállás közben (ahogy én is). Igy nagyobb terhelés kap a derekunk és a vállunk.
Ha sikerült fellenditeni mindkét lábunkat, akkor feszitsük meg a hasunkat, fenekünket és combunkat. Lábfejünket pedig tartsuk spiccben. Ezzel tovább stabilizálhatjuk a helyzetet és nem kell azzal vesződni, hogy még a láb lengését is korrigáljuk. Lendités közben a vállunk és könyökünk legyen feszes. Fejünk nézzen lefelé és a vállaink legyenek egy vonalban a kézfejünkkel. Ha valaki nagyon szeretné megtanulni, akkor nyugodtan foglalkozhat vele minden edzés keretében egy kicsit. Ahogy a mondás is tartja: Ismétlés a tudás anyja.
A mai edzésem:
- 3x10 kézenállásos fekvő + 15 levezető
- 3x10 pseudo planche push-up
- 2x10 superman push-up 15 másodperces tartással a végén
- 3x20 másodperc kézenállás szabadon
- 2x10 dive bomber push-up
- 3x10 másodperc elbow lever
- 2x5 hidba séta falnál (fel és le)
- birkózóhid
Hasznos tanácsok, megpróbálom ezeket is sorba. A legutóbbi amit kaptam, hogy enyhén hajlított könyökkel induljak, és közben toljam ki magam. Ez a tornász ismerősömnek beválik, de nekem újra kell tanulnom, mert egy balesetem óta nem próbálkoztam vele :)
VálaszTörlésHa hajlitott könyökkel próbálkozol, akkor sokkal több erőre lesz szükséged. A kézenállás inkább az egyensúlyon és koordináción múlik, mint azon, hogy mennyire vagy erős. Persze a kézenállásba nyomás már más dolog... Sokat segit az is, ha fejben előre elképzeled a mozdulatot és azt, hogy mikre kell odafigyelni. Ez azért is jó, mert az agy jobban tudja irányitani a tested ha a mozdulat spontánabb. A lényeg az, hogy nagyobb az esély a sikerre az elején ha csak csinálod és nem pedig gondolkozol a gyakorlaton miközben kivitelezed.
VálaszTörlésPár apró tipp:
- az a lábad, ami először lendül végig legyen kinyújtva és maradjon is úgy
- a másik lábadat akkor kezd el kinyújtani, amikor az első lábad már félúton van
- nekem az is segitett ha a csipőmet feszesen (szinte majdnem a kézenállási poziciójában) tartottam az elejétől fogva.